Érdekes fényképeket lehetett pár napja látni. A Ryanair részére legyártott, de a repülési tilalom miatt át nem adott egyik új Boeingen, a korábbi 737 MAX felirat helyett 737-8200 olvasható. A típusnév elhagyása jól mutatja azt a súlyos helyzetet, amelyikbe a Boeing került, és amit a gyártó sokáig megpróbált elhárítani és bagatellizálni, de mostanra legalább már oda eljutottak, hogy azt már értik, hogy még egyáltalán nem tudják, hogy hol lesz a vége ennek a kálváriának, amelyet csak saját maguknak köszönhetnek.

A 737 MAX típuscsalád repülési tilalma egyre komolyabb gondot okoz azoknak a légitársaságoknak, amelyek már használták a típust, vagy 2019-ben vették volna át az elkészült példányokat. Érinti az utasokat is, mert a földre parancsolt gépeket helyettesíteni kell, és ez néha egészen egzotikus megoldást is okoz (például amikor Prága és Heraklion között az Etióp légitársaság Airbus 350-es gépe teljesít charterjáratot). Közben a Boeing már a típus gyártósorának az ideiglenes leállítását is fontolóra vette, miután már mindenhol 737 MAX-okat parkoltatnak, még a gyári autóparkolóban is (bár szerintem azokkal a nagyfőnökök járnak munkába, akiknek nem céges autó, hanem egyenesen repülőgép jár).

Még nem repül és egyhamar nem is fog a 737 MAX a Ryanair-nél

Azt, hogy miként jutott el idáig a Boeing, már nagyjából tudjuk. Siettették a típus forgalomba állítását, elérték, hogy bizonyos jóváhagyó ellenőrzéseket saját maguk végezhessenek el a hatóságok helyett. A végeredmény pedig két repülőgép katasztrófája és 346 ember halála lett. És ne felejtsük el azt sem, hogy a típus hibájára már az indonéziai baleset utáni napokban is gyanakodtak, de a Boeing igyekezett minden felvetést elhárítani (mintha ez megoldotta volna a hiányosságokat, amiket korábban elkövettek).

És érezhető volt, hogy nagyon sokáig nem akarták tudomásul venni a baj nagyságát, pedig tudniuk kellett róla, hogy milyen bug-okat hagytak a rendszerben. Azután szépen rájuk zuhant a valóság, a típusra repülési tilalmat rendeltek el, kiderült, hogy a hiba elhárítása nem lesz olyan gyors, mint azt először hangoztatták, és az újbóli engedélyeztetésnél duplán oda fog figyelni a hatóság arra, hogy minden 1000%-ig rendben legyen.

A Boeing magabiztosságát táplálta az első időszakban, hogy nincs valódi konkurenciája, ahová átpártolhatnának a vevői. Ugyanis vagy tőle, vagy az Airbus-tól lehet ebben a kategóriában piacképes gépet venni. És a kapacitások jó előre le vannak kötve, nem olyan könnyű egyik napról a másikra átpártolni egy másik típusra (most látszik, hogy milyen kár, hogy nincs már konkurencia, nincs Lockheed, se McDonnell Douglas). De most már megtörténtek az első rendelés visszamondások, és az is sok időbe fog telni, amíg a típus visszanyeri az utazóközönség bizalmát (és ha a legkisebb probléma lesz vele az újbóli forgalomba állítás után, az felnagyítva fog hatni a 737 MAX jövőjére). Azt pedig a Boeing is nagyon jól tudja, hogy a típus átnevezése -  a MAX elhagyása - nem fogja megoldani a bizalomvesztés problémáját.

De a legfontosabb kérdés, hogy tanultak-e ebből a repülőgépgyártók és a légitársaságok. Mert tudjuk régóta, hogy a repülésben nem fér bele a hanyagság, mégis sokszor érezzük úgy, hogy egyes cégek, megrészegülve a látszólagos és ideiglenes sikereiktől, tévedhetetlennek és sebezhetetlennek érzik magukat. Megszűnik az alázat, az alaposan végigvitt munka, helyette lesz gőgösség, nagyképűség, fölényeskedés, majd pofára esés. Láttuk már a Ryanair főnökét is szerényebbé válni, amikor nem sikerült olyan növekedést, és ezáltal olyan mértékű bevételt és nyereséget produkálniuk, amilyet elvárt tőlük a piac. Hirtelen sokkal utasbarátabbá váltak. Most a Wizzair jár hasonló cipőben. Szárnyal a forgalom és a bevétel, és érezhető, hogyan kezdi a vezetőjük elveszteni a realitását, és azt gondolni, hogy örüljenek az utasok, hogy velük utazhatnak. Azonban amikor túlzott sűrűséggel jelentkeznek egymás után a problémák, a kellemetlen helyzetek, akkor érdemes elgondolkodni, mert amikor már kellő mennyiségben gyűlt össze a sok rossz, akkor hajlamos rádőlni a cégre és maga alá is tudja temetni (de minimum sok időbe, energiába és pénzbe kerül, mire kiássa magát az ember a romhalmaz alól). Mert mindig eljön a felébredés ideje, a kérdés csak az, hogy ezért milyen árat kell majd fizetni. A Boeing-nek most nagyon sokat. Igazából még fel sem lehet mérni, hogy mennyi lesz a számla vége, de horribilis összeg lesz, az már most tisztán látszik. 

Sokan már temetik a típust, de azért ez nem ilyen egyszerű. Ha eltűnne a Boeing 737-es a kínálatból, akkor nagyon nagy űrt hagyna maga után, amit sem a Boeing, sem más cég nem tudna gyorsan bepótolni. Hiánya komoly zavart okozna a légiközlekedésbe, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez nem befolyásolhatja az újbóli forgalomba állítását, amire csak akkor kerülhet sor, ha minden szempontból megbízható lesz a géptípus üzemeltetése. És bár a polgári repülés kétségkívül biztonságosabb lett a számítógépek alkalmazásának köszönhetően, ugyanakkor új hibaforrások is megjelentek, amelyekre a szakembereknek most meg kell találnunk a választ. De van valami nagyon ijesztő is abban, ahogy a Boeing-nél gondolkodtak az új típusváltozat forgalomba állításakor, hogy sokszor filléres megoldásokon spóroltak, amikkel pedig jó eséllyel meg lehetett volna előzni ezt a két tragédiát. És itt egy olyan cégről beszélünk, amelyik nagy tapasztal rendelkezik, komoly bevétele van, nagy értékű termékeket árul, ahol nem lenne szüksége fapados megoldásokra.