Éppen azon gondolkodtam, hogy a koronavírus-járvány hatására lecsökkent repülőforgalom vajon azzal is együtt jár, hogy nem lesznek balesetek, amikor érkezett a hír, hogy Pakisztánban lezuhant egy utasszállító-repülőgép. A balesetről beszámoló képek megdöbbentőek voltak, hiszen láthatóan egy sűrűn lakott városrészre zuhant a Pakistan International Airlines Airbus 320-es repülőgépe.

Azóta már tudjuk, hogy a repülőgép lezuhanása nem ölt meg senkit az érintett házakban és az utcákon sem, ami egy kisebb csoda, látva a pusztítás mértékét, az pedig még nagyobb csoda, hogy a gépen utazók között is vannak túlélők. Egész pontosan két utas menekült meg, de sajnos 97-en  - a nyolc főnyi személyzet és 89 főnyi utas - életét vesztette a balesetben. 

 
Napjainkban már nincs olyan baleset, amelyikről nem kerülnének fel a netre pillanatokon belül fényképek és videófelvételek. Ez alkalommal is igen hamar látható volt olyan fotó, amelyik a lezuhanás előtt nem sokkal készült az Airbusról. Azt is hamar lehetett olvasni, hogy a gép az első megközelítés végén átstartolt és a második leszállási kísérletre készült, amikor bekövetkezett a katasztrófa. Lehetett arról is hallani, hogy az első megközelítés során nem nyílt ki a gép orrfutója, ezért kellett megszakítani a leszállási manővert (de ez később nem nyert megerősítést). Nagyon hamar kikerült a netre a repülőgép személyzete és a karacsi repülőtér közötti beszélgetés hanganyaga is. Ebben az első kísérlet során nem jelentettek problémát, közlik az átstartolás tényét és higgadtan kommunikálnak a második megközelítésről, majd egyszer csak bejelentik, hogy leállt mind a két motorjuk, közvetlen megközelítést kérnek és nem sokkal később vészhelyzetet (mayday) is jelentettek.

Jól látható a fekete csík mindkét hajtómű alsó részén (kép forrása: Pakistan Plane Spotters/Hamza Omer)

Ennek a tényét, azaz a hajtóművek leállást erősítették meg az említett fotók is, amelyeken látszik, hogy kiengedett állapotban van az a szerkezet - a Ram Air Turbine, egy kis légcsavar -, amelyik vészhelyzetben a menetszél segítségével nyújt energiaellátását a repülőgép rendszereinek. De feltűnő volt ezeken a képeken az is, hogy mind a két hajtómű alsó részén fekete csík látható. Ez a csík pedig úgy keletkezhetett, hogy a repülőgépnek ez a része hozzáért valamihez - például a futópálya betonjához -, ami magyarázat lehet a hajtóművek későbbi leállásra, de felvet jó néhány kérdést a megszakított első leszállási kísérlettel kapcsolatban.

 
Azóta hivatalosan is megerősítették, hogy az átstartolás során a repülőgép mind a két hajtóművével érintette a futópályát. Miután előtte a személyzet nem jelentett problémát, kizárható, hogy technikai akadálya lett volna a futók kibocsájtásának és megpróbáltak volna hasraszállni. A pálya érintését később sem jelentették, bár nehéz elképzelni, hogy ezt ne észlelték volna a pilótafülkében. Az adatok arra utalnak, hogy valamiért jóval az előírt, ideális magasság felett kezdték meg a megközelítést, azért sokkal intenzívebben - meredekebb szögben - kellett süllyedniük, mint az előírt, ideális mérték, hogy le tudjanak szállni. Ez pedig a gép begyorsulását okozza, ami egyúttal időveszteséget is jelent pont a leszállás igen nagy figyelmet igénylő előkészítése és végrehajtása alatt. 

Egy biztonsági kamera képe, pillanatokkal később a repülőgép a házak közé csapódott.

Nem teljesen kizárható - bár a biztonsági rendszerek figyelmeztetése miatt kevésbé elképzelhető -, hogy egyszerűen az idő beszűkülése miatt kapkodva és felületesen végezték el a leszállási előkészületeket és elfelejtették volna kiengedni a futókat, majd ezt észlelve az utolsó pillanatban az átstartolás mellett döntöttek. Én reálisabbnak tartom azt, hogy belátták, hogy a nagy sebességnek és a meredek tempójú süllyedésnek köszönhetően nem fognak tudni biztonságosan leszállni, ezért döntöttek az átstartolás mellett, de talán túl későn és ezért nem sikerült a manőver (hogy ennek során egyáltalán sor került-e a futók kiengedésére, majd visszahúzására, azt a vizsgálat fogja kideríteni). Nagyon picin múlhatott, hogy a gép elsuhanjon a futópálya felett, anélkül, hogy érintette volna, miként ahhoz sem kellett volna sok, hogy a második megközelítés során elérjék a repülőteret (de legalább azt a sík részt, ahol már nem állnak házak, elkerülve a velük való ütközést). 

Egy biztonsági kamera megörökítette a repülőgép lezuhanását. Ezen az látszik, hogy kibocsájtott futókkal és a szokásosnál jóval meredekebb állásszöggel, igen intenzív süllyedéssel csapódtak az épületek közé. A magas állásszög pedig nem ideális a siklórepülés esetében - ilyenkor a gép orrának lefelé kellene mutatnia, hogy sebességet gyűjtsön -, talán a pilóták így próbálták "átemelni" a gépet az utolsó akadályok felett, de ez már nem volt logikus manőver. 

A becsapódás hely (kép forrása: http://avherald.com/)

 
Nekem úgy tűnik, mintha a személyzet abban bízott volna, hogy senki nem veszi észre a hibájukat, megúszhatják az esetet (nem tudtak arról, hogy a látható nyomok maradtak a pálya érintése után). Gondjaikról már csak akkor beszéltek, amikor nagy volt a baj, amikor a katasztrófa szinte már elkerülhetetlen volt. Sajnos az átstartolás után nem tudtak a légiforgalmi irányító által kért magasságra emelkedni (3000 feet helyett csak a 2000-et tudták elérni). Ha csak egy kicsivel később veszítik el a hajtőművek tolóerejét és magasabbról kezdik el a vitorlázást, talán sikerül elérniük a leszállópályát. Kíváncsian várom, hogy milyen végső következtetést hoz majd a beleset kivizsgálása, de jelenleg úgy tűnik, hogy több rossz döntést is hozott a gép személyzete, és ezek sorozata okozta végül a gép megsemmisülését.

 
Bár a le- és felszállás számít a repülés legveszélyesebb részének, szerencsére nagyon ritka, hogy sűrűn lakott városrészre zuhanjon egy repülőgép.