Az Ural Airlines repülőgépnek augusztus 15-i kényszerleszállása egy nagyon érdekes részletet is tartalmazott. A légitársaság ugyanis azt is kiposztolta, hogy a gépen utazó 226 főből 72-en vállalták, hogy még aznap, egy másik repülőjárattal, megteszik a Moszkva és Szimferopol közötti repülőutat.

 
A kukoricamező, ahol a járat útja véget ért

Bár nem rendelkezem statisztikai adatokkal arról, hogy ilyen esetekben hányan ülnek a lehető legrövidebb időn belül újra repülőgépre, de úgy gondolom, hogy ez egy erős szám. És azt sem tudom megmondani, hogy hasonló esetben én hogyan döntenék, mert bár nem félek a repüléstől, de amíg nem élt át egy ilyen eseményt az ember, ne okoskodjon.

Mert azt a kényszerleszállás leírása és a helyszíni fotók alapján is megállapíthatjuk, hogy még akkor is, ha az ember semmilyen sérülést nem szenved el, kiszállva a roncsból, végiggondolva az eseményeket, hogy ebből azért nagyon könnyen tragédia is történhetett volna, jó eséllyel megremeg a lába és azt mondja, hogy inkább megyek busszal vagy vonattal, még ha sokkal hosszabb is az út, vagy maradok otthon a fenekemen.

Nem tudom, hogy eszébe jutott-e az orosz újságíróknak megkérdezni ezeket az embereket, hogy miért döntöttek a repülőút mellett. Azt mondják, hogy ilyenkor jó minél hamarabb újra megtenni ugyanazt a dolgot, hogy ne gyökeresedjen meg bennünk a félelem. Ez így leírva oké, de a valóságban azért nem ilyen egyszerű. De talán az oroszok edzettebbek, nem olyan könnyen ijednek meg. Én megemelem a kalapom ezek az emberek előtt, mert ha volt is bennük rossz érzés, le tudták győzni (miközben természetesen azokat sem ítélem el, akik nem vállalkoztak a második útra).

Ha szeretsz érdekes utazási információkról olvasni, akkor keresd fel a vilagrolszoloelmenyek blogot is