Sokszor hivatkoznak a statisztikákra, hogy mennyire kicsi a valószínűsége annak, hogy ugyanaz az esemény ismét megtörténjen. De mi van akkor, ha egy repülőjárat három napon belül kétszer jár szerencsétlenül szinte ugyanazon a helyen, vagy néhány hónap eltéréssel zuhan le ugyanazon az útvonalon repülve?

1950 június 12-én az Air France Saigon-Karachi-Bahrein-Párizs útvonalon közlekedő Douglas DC-4 típusú repülőgépe - fedélzetén 44 utassal és 8 fős személyzettel -, a bahreini repülőtérre történő leszállás közben a tengerbe csapódott. A gépen utazók közül mindössze hatan élték túl a balesetet. Két nappal később, az Air France egy másik DC-4-es gépe, amelyik ugyanezt az útvonalat teljesítette, a bahreini leszállási manőver közben szintén a tengerbe zuhant a repülőtér közelében. Ezen a járaton 53-an utaztak és közülük 13-an élték túl a vízbecsapódást. 

Az Air France egyik DC-4-es gépe. (kép forrása: www.wikipedia.org)

 
Hasonlóan balszerencsés volt az Air France 212-es számú járata is, amelyik két egymást követő évben is lezuhant a Caracas és a Guadeloupe-szigeteki Pointe-à-Pitre közötti útvonalon. A járat Santiago de Chiléből indult és Quitóba, Caracasba is leszállt, majd Point-á-Pitre érintésével repült Párizs felé. 1968. márciusában egy szinte vadonatúj, alig 46 órát repült Boeing 707-es ütközött hegynek Point-á-Pitre nemzetközi repülőterére történő leszállás közben. 1969. decemberében pedig közvetlenül a caracasi felszállás után zuhant a tengerbe az Air France gépe (az egyiken 63 fő utazott, a másikon 62, és valamennyien életüket vesztették). És történt egy harmadik baleset is a Párizs-Santiago de Chile járattal. 1962 júniusában a másik irányba repülve, az Azori-szigeteki Santa Maria-ból tartott Point-á-Pitre felé egy Air France Boeing 707-es, és szintén a guadeloupe-i repülőtér közelében járt szerencsétlenül 113 fővel a fedélzetén (és ebben a hónapban már elveszítette az egyik Boeing 707-esét az Air France egy párizsi balesetben).

1961-ben a Csehszlovák légitársaság 511-es járata zuhant le négy hónapon belül két alkalommal is. Ez a járat abban hasonlított a korábbi esetekhez, hogy szintén több kontinenst érintett az útvonala és több közbenső leszállás is volt a két végcél között. Az útvonalon IL-18-as gépekkel repült a CSA, és Prágából indulva érintették Zürichet, Rabatot és Dakart, mielőtt megérkeztek volna Conakryba (más forrás szerint Bamako volt a végső úti célja az 511-es járatnak).  

Az első katasztrófa március 28-án következett be, még az útvonal elején, amikor az utazómagasságon repülő IL-18-as - feltehetőleg valamilyen szerkezeti hiba miatt - Nürnberg közelében lezuhant, és a fedélzetén utazó mind az 52 személy életét vesztette. Három és fél hónappal később, július 12-én, Marokkóban járt szerencsétlenül a CSA egy másik IL-18-asa, amelyik szintén az 511-es járatot teljesítette. A gép a Zürich-Rabat szakaszt repülte, azonban a rabati rossz látási viszonyok miatt Casablancába irányították át a járatot, oda azonban soha nem érkezett meg, mert a repülőtértől nem messze lezuhant a gép. Ezen a járaton 72-en utaztak és senki sem élte túl a földbe csapódást.

A casablancai baleset helyszínéről készült légi felvétel.

Ebbe a sorba illeszkedik az indiai Air India két balesete is, amelyek ugyan tizenhat év eltéréssel történtek, nem ugyanazzal a típussal, sőt a járatszáma is más volt, mégis sok hasonlóságot mutatnak. 1950. november 3-án a légitársaság egyik Lockheed L-749 Constellation típusú repülőgépe a Bombay-London útvonalat teljesítette, több közbenső leszállással. Ebből az egyik a Kairó-Genf szakasz volt. A gép a genfi repülőtérre történő süllyedés során, kb. 5000 méter magasságban a Mont Blanc oldalának ütközött. 

Korabeli indiai napilap az 1966-os baleset hírével

Tizenhat évvel később, 1966. januárjában már Boeing 707-es típussal repülte az Air India a Bombay-London járatot. Ekkor is több közbenső megállóval, de más városokban, kivéve Genfet. Ez a járat Beirutból tartott a svájci város repülőterére, amikor nagyjából hasonló magasságban, mint a korábbi járat, szintén a Mont Blancnak repült. 117-en veszítették életüket (1950-ben 48-an). A Lockheed a "Malabar Princess" nevet viselte, a Boeing 707-eseket azonban már jelentős hegyek után nevezték el az Air Indiánál, így az 1966-ban katasztrófát szenvedett gép neve Kanchenjunga volt. 

Az Air India egyik Boeing 707-es repülőgépe